Szerelmi jóslás mindenkinek!

A szerelem a gyarapodásnál és az egészségnél is kedveltebb téma a jövőjükre kiváncsiak körében. Lelkünket állandóan tűzben tartja szerelmi életünk, akár éppen boldogok vagyunk, vagy kínzó magány gyötör. Tapintatos és tapasztalt jósaink segítenek eligazodni az érzelmek tengerében.

Elhozza-e az igaz szerelmet a jövő?
Tudja meg most!
06 90 60 20 04
 
Cikkeink
 
Szerelmi kötés és oldás - Igaz történet

Szerelmi kötés és oldás - Igaz történet

A közelmúltig én is olyan voltam, mint az emberek nagy többsége, úgy gondolkodtam, ahogy a férfiak általában, sőt a nők jelentős része, még valószínűleg Ön is. A legtöbben ugyanis nem hisznek a szerelmi kötésekben, oldásokban; én magam is nevetséges babonaságnak tartottam, de csak amíg személyesen át nem éltem.
 
 
 
Keresztes Ildikó - Sárkány és Oroszlán

Keresztes Ildikó - Sárkány és Oroszlán

Magyarország legdögösebb hangú énekesnőjének tartottam már akkor is, amikor még nem ismertem. Ma már azt is tudom, hogy kedves, közvetlen, és nagyon jó vele beszélgetni. Keresztes Ildikóval – mivel rettenetesen elfoglalt -, telefonon beszélgettünk a napokban. tovább
 
 
 
Sztárok és az ezotéria

Sztárok és az ezotéria

Kirsten Dunst is a szcientológia egyház elveit követi. A színésznő már többször küzdött alkoholproblémával, amit eddig nem tudtak nála orvosolni, most azonban találkozott Tom Cruise-zal, aki azzal csábította az egyház kötelékébe a szőkeséget, hogy ha követi annak elveit, megszabadul a függőségétől. tovább
 
 
 
Jósaink
 

Gőzerővel trappolt felém a szerelem

Amikor először fölmerült bennem, hogy jósnőhöz menjek, még párkapcsolatban éltem és az ezzel kapcsolatos kérdéseimre szerettem volna választ kapni. Azon a napon, mikor végül eljutottam hozzá, már egyedülálló voltam. Egy nagyon egyedülálló, becsapott nő.

Tudtam, hogy leginkább én csaptam be magam, de ezzel nemigen akartam szembesülni akkor, csak valami szépet szerettem volna hallani a jövőről.

A kártyalapok hangja fölidézte nagymamámat, aki élete vége felé egyre többet pasziánszozott. „A kutya fáját, nem jön ki!” - morogta sokszor maga elé. Pont így voltam most én is az életemmel.

- Mondhatom a jót is, rosszat is? - kérdezte Veronika, miután megkevertette velem a lapokat és három kis kupacba letettem elé.

- Persze! - vágtam rá, míg belül mindenem azt sikoltotta, ne! csak a jót, a rosszat nem akarom hallani!

Sok mindent mondott a múltamról, egészségemről, ami mind igaz volt, mégsem tudtam figyelni.

- Nézzük a jövőt, ott is a szerelmet, látom most leginkább ez érdekel. Egyedül vagy és ez még egy darabig így is marad, nem látok semmit, majd csak később...

- Senkim sem lesz...? - híres önuralmam ezen a ponton kezdett elhagyni, majdnem elbőgtem magam.

- Azt nem mondtam, én a szerelemről beszéltem, az majd csak később lesz esedékes.

- Mégis mikor? - faggattam mohón.

- Jövőre. Másé most még.

- Jó ég, egy nős férfi! Azt hittem, ezen már túl vagyok!

- Igen nős, de... - itt megállt egy pillanatra.

- Mi az, mi van ott?

- Nem kell elvenned, megkapod és kapsz mást is, ennyi, többet nem mondhatok.

Szédelegve kóvályogtam haza, fejemben össze-vissza kavargott minden, amit hallottam. Nem értettem a szavakat, hiába próbáltam összerakni, akkor még nem nyert értelmet egyik mondat sem.

Bár tombolt a negyven fokos nyár, rám hideg hónapok köszöntöttek. Csak tettem a dolgom és egyre jobban fáztam. Néha randiztam, nagyon néha hazavittem egy pasit, de egyre ritkábban, mert a hideg, ami utánuk maradt kezdett elviselhetetlenné válni. Úgy éreztem, be vagyok falazva és a fal távol tartja az érzéseket, a meleget, és minden mást is szűk önmagamon kívül. Az addig jól bevált varázsszavak, szertartások nem használtak, be voltam zárva a héttornyomba.

Az egyetlen kapaszkodóm Veronika mondata volt. Elég vicces ezt így múlt időben leírni, de hát ez az igazság: az egyetlen fogódzóm a kétségbeesésben a jövőm volt.

Aztán elérkezett az a nap is. Az unokatestvérem esküvője, amire persze eszem ágában sem volt elmenni, de pár nappal előtte fölhívott és én, mivel meglehetősen konfliktuskerülő ember vagyok, megígértem, hogy elmegyek. Csak a szertartásra, a bulit nem ígérhetem, majd meglátjuk, válaszoltam. A ceremónia végeztével menekülésemet megzavarta egy másik kedves ember, aki nehezen bár, de rábeszélt, hogy később nézzek el a partira is. Még este, az induláskor is visszafordultam egyszer, s pont ekkor jött a telefon, hogy értem küldtek egy kocsit, kint vár a ház előtt.

Hiába a jól felépített falaim, gőzerővel trappolt felém a szerelem, s bár én próbáltam mindenféle fondorlattal elmenekülni, nem sikerült.

- Aggódom apuért, sokat iszik ma! - markolta meg órákkal később a mutatóujjamat egy kislány.

- Ne aggódj, ilyenkor majdnem mindenki sokat iszik, ez az ünnepléssel jár - próbáltam megnyugtatni.

- Ő nem ünnepel, ő szomorú.

- Borka, ne zavard a nénit! Bocs, ő már csak ilyen csacsogós gyerek! - fordult felém az apukája.

- Én pont ilyen csacsogós felnőtt vagyok és nem néni - válaszoltam, illetve dadogtam,

mert a felismerés, hogy a velem szemben álló férfit, bár még sosem láttam, ezer éve ismerem, megbénított.

- Értem, - tette vállamra azt a gyönyörű kezét - kérlek, várj meg itt! Lányok, megyünk aludni, gyerünk egy-kettő, nem vitázunk!

Azzal faképnél hagyott.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte barátnőm, aki délután nem hagyott elmenekülni.

- Nem, illetve igen, vagyis nem, eddig nem, már igen...

- Mit hebegsz itt, ne izgulj már, ilyen vidámnak nagyon régen láttam, nagyon tetszel neki, láttam rajta.

- De családja van.

- Volt. Két lánya van, a felesége tavaly meghalt autóbalesetben.

- Már értem.

Innen már ment minden, mint a karikacsapás, az apuka hamar visszatért, nagyon gyorsan egymásba gabalyodtunk és azóta sem bogozódtunk ki. A rekordot, amilyen tempóban akkor elaltatta a lányokat, azóta sem sikerült megdöntenünk.

Megtörtént volna amúgy is, tudom, mégis örökre hálás leszek azért a mondatért, ami mindvégig világított bennem és melengetett, azalatt a nagyon sötét és hideg év alatt.

NE


Vissza